„A régi székely ember a sörfőzést ’sernevelésnek’ mondta. Nem főzte, hanem ‘nevelte’ a sört. És ez tényleg így van, hiszen az árpát ki kell csíráztatni, malátává, cefrévé érlelni, majd erjeszteni, hogy azután sörré váljon. Fel kell nevelni, gondját viselni, mint a gyermeknek, míg piacra érett nem lesz. Magától értetődik, hogy sörfőzőt, sörgyárost sem ismertek őseink, hanem csak sernevelőt” – írja Szathmári László A magyar sörfőzés múltjából című munkájában. Így folytatja: „A ’sernevelés’ ősrégi magyar foglalkozás, amelyet mint különleges eljárást hoztunk magunkkal, az addigi közönséges árpaléfőzés (zythum) versenytársául.”